Rólunk  ›   Az integrál szemlélet lényege

Az integrál szemlélet lényege

Minden vonal: a különböző fejlődési képességek

A fejlődési vonalakkal is leírhatjuk azokat az egyes képességeket, amelyek szintenként fejlődnek ki a valóságnak a kvadránsok által megjelenített aspektusaiban. Ha tehát a szinteket a kontúrvonalaknak fogjuk fel a valóság térképén, akkor a fejlődési vonalak azokat a különböző útvonalakat jelölik, amelyeken át bejárhatjuk az emberben rejtőző képességek hatalmas vadonját. Az élmények egyéni-belső negyedében a fejlődési vonalak része a kognitív, érzelmi, emberek közötti és morális képességek – jóllehet nem korlátozódik csupán ezekre. Ezeket a képességeket gyakran emlegetik az ember sokféle intelligenciájaként. Ennek az a háttere, hogy mindannyian fejlettebbek vagyunk bizonyos területeken, mint másokon. Az integrál elmélet pszichográfon ábrázolja az emberek sajátos fejlődési profiljának egyes vonalait (7. ábra).
 

7. ábra: Pszichográf
 

8. ábra: Szociográf
 

A szociográf ehhez hasonlatosan a család, csoport, kultúra vagy társadalom körében lévő különböző fejlődési vonalakat ábrázolja (8. ábra). A kultúrákban található vonalak között vannak a mozgásos képességek, az interperszonális érettség (pl. rabszolgák hiánya, nők jogai, polgári szabadságjogok), a művészi kifejezés (pl. zenei formák, kormányzati támogatás a művészeteknek), a kognitív vagy technikai képességek, a várható élettartam (pl. egészségügyi ellátó rendszerek, táplálkozás) és a sokfázisú érettség. A sokfázisú (polifázisos) kifejezés arra utal, hogy a kultúra tagjai számára általában hozzáférhetőek-e a különböző tudatállapotok; például sok bennszülött kultúrában képesek kiváltani különböző tudatállapotokat, miközben a nyugati társadalmak általában az éber, racionális tudatot hangsúlyozzák a többi valóságmegtapasztalási mód rovására. Az integrál szemléletű szakember diagnosztikus eszközként tudja alkalmazni a vonalakat, hogy az egyének és csoportok eme aspektusai biztosan a helyükre kerüljenek és hatékonyan működjenek. Alább található egy áttekintés arról, hogy az integrál szemléletű helyzetfelmérésben milyen vonalakat érdemes felmérni.

Minden kvadráns minden vonalának megvan a maga megfelelője a többi kvadránsban is. Példa: a BF negyedben alakuló gondolkodási (kognitív) vonalnak megvan a maga megfelelője a JF kvadráns viselkedéses és neurofiziológiai fejleményei terén, a BA negyed interszubjektív képességeinek alakulásának és a JA negyed nyelvtani szerkezeteinek terén. Valójában minden egyes kvadránsban számos különböző vonal létezik. Fentebb listáztam néhány közkeletű vonalat, amelyeket a BF negyedben találunk. A JF negyed vonalai között találunk olyan fejlődési utakat, mint az izomzat és csontozat fejlődése, az agyhullámok, az idegrendszer és más testi struktúrák. A BA negyed fejlődési vonalai közé tartoznak a különböző világnézetek és kulturális értékek, a különböző interszubjektív dinamikák, a vallási és filozófiai nézetek, valamint a nyelvi jelentésadás. Végül a JA kvadráns vonalaiban találjuk a különböző ökoszisztémák fejlődését, valamint az alkalmazkodás evolúciós útjait, a geopolitikai struktúrákat és a termelőerőket (9. ábra).
 

9. ábra: A négy kvadráns néhány vonala
 

A vonalakat az különbözteti meg más mintázatoktól, például az állapotoktól vagy a típusoktól, hogy a vonal szakaszos fejlődést tükröz, ahol egyre nő az összetettségi (komplexitási) vagy mélységi szint – minden szint meghaladja és magába foglalja a korábbit. Úgy is mondhatnánk, feltétele, hogy felismerhető szakaszok sorozatából álljon, amelyek egy bizonyos sorrendben tárulnak fel és egy-egy szakaszt ne lehessen átugrani a fejlődés során. A JA negyed termelőerőket megjelenítő vonalán például látjuk a társadalmak útját, amely a vadászó-halászó szinten kezdődött, amely után a földművelés következett (pl. kapa segítségével), melyet a mezőgazdaság követte (pl. ekehasználattal) és így tovább – minden újabb fejlemény attól függ, hogy mi volt előtte, és részben a korábbi szint korlátaira adott választ képvisel.
 


A fejlődési vonalak nagyszerű példát nyújtanak arra, hogyan hasznosítja az integrál elmélet sok más tudományterület tudásanyagát. A vonalak azért is fontosak az integrál szakemberek számára, mert minden egyes kvadránsnak azokat az oldalait mutatják fel, ahol fejlődés vagy evolúció zajlik. Ha tudatában vagyunk a növekedés konkrét dinamikájának és az ilyen átalakulások tipikus ívének, akkor szakemberként jobban tudjuk támogatni s jobban ki tudjuk aknázni ezeket a fejlődési áramlatokat. Ennek következtében az integrál felmérések gyakran azt azonosítják, hogy mely vonalak erősek és melyekre kell odafigyelni, és a fejlettebbek segítségével tágítgatják a fejletlenebbek korlátait. Ha ismeri a különböző vonalak fejlettségi szintjeit, akkor az integrál szakember értékes információkat szerezhet az adott helyzet valóságairól, és ezek használatával optimális módon javíthat rajta.

Az AQAL- modell más elemeihez hasonlóan nem kell messzire mennünk, ha a közvetlen tudatunkban szeretnénk felfedezni a fejlődési vonalakat. Idézzük csak fel azt a pillanatot, amikor nemrég nagy kihívást éltünk meg vagy megfeszültünk, például nehéz visszajelzést kellett adnunk egy kollégánknak, vagy valami új feladatba kezdtünk, amelyhez nagymértékű kéz-szem koordinációra volt szükség. Most idézzünk fel egy olyan területet, amelyben ügyesebbek vagyunk, mint a munkatársaink, például képesek vagyunk egyszerre több szemszögből látni a bonyolult helyzeteket vagy ügyesen kapcsolódunk érzelmi szinten a barátainkhoz és – náluk jobban – képesek vagyunk megfogalmazni, hogy mit érzünk. Gondoljon azokra a személyes példákra, ahol ügyetlenebb vagy ügyesebb, mint a környezetében lévők, és meglátja, hogy valamennyiünknél egyénileg kombinálódnak a fejlődési vonalak különböző szintjei. Valójában ritkán telik el úgy nap, hogy ne lennénk tudatában ennek az igazságnak önmagunkkal és a többiekkel folytatott kapcsolatunk terén. Emellett az élet jóval kevésbé lenne érdekes, ha mindenki egyforma mélységgel és komplexitással rendelkezne a legtöbb területen.

 

Tovább a következő fejezetre >>

<< Vissza az előző fejezetre

x