A XXI. század mindent felölelő keretrendszere
Az alábbiakban Sean Esbjorn-Hargens integrál elméletről szóló írását olvashatod, amelyet a www.integrallife.com oldalon publikált. Jelenleg a nemzetközi oldalakon ez a fő áttekintő cikk ebben a témában.
Sean Esbjorn-Hargens a JFK University Integrál Elmélet szakának docense és alapító elnöke, valamint az Integrál Kutató Központ alapító igazgatója. Egy évtizeden át szoros együttműködésben dolgozott Ken Wilberrel, hogy az integrál modellt sokféle kontextusban működőképesre dolgozzák ki.
Sean jelenleg a leggyakrabban publikáló szerző, aki írásaiban az integrál modellt olyan változatos témákban használja fel, mint a képzés, fenntartható fejlődés, ökológia, kutatás, az interszubjektivitás témakörei, tudomány és vallás, a tudatkutatások, és a játék.
A XXI. század mindent felölelő keretrendszere
Az integrál elmélet áttekintése
Ez a bevezető naprakész segítséget nyújt az integrál elmélettel ismerkedni vágyók számára, és nagyszerű ajándék azoknak a munkatársainknak és barátainknak is, akik folyton azt kérdezgetik tőlünk, hogy „Akkor tulajdonképpen mi is az integrál elmélet?” Hosszú évek óta jogos a panasz, hogy nem létezik tömör bevezetés az AQAL- modellhez. Ken Wilber írt ugyan néhány bevezetést hozzá, de ezeket sok szakterületen nem tartják ideálisnak. Reméljük, hogy ez az új nekifutás segíteni fog kitölteni ezt az űrt, és megkerülhetetlen forrás lesz az integrál elmélet alapjainak ismertetéséhez. Igyekeztem úgy írni, hogy még a sokat tapasztalt integrál gyakorlók is találjanak benne újat, ezért kitértem az integrál elmélet néhány újabb részletére is.
Ábra: Az integrál szemlélet áttekintése / Sean Esbjörn-Hargens: A XXI. század mindent felölelő keretrendszere
„Az »integrál« szó jelentése: átfogó, magába foglaló, nem kirekesztő, felölelő. Bármely terület integrál megközelítése pontosan erre is törekszik: annyi szemszög, stílus és módszertan felölelésére, amennyit csak lehetséges, miközben a téma koherens szemléletére törekszünk. Bizonyos értelemben az integrált megközelítések »metaparadigmák«, vagyis segítenek összehozni számos, már létező paradigmát, így ezek a megközelítések hálózatszerűen összekapcsolódnak és kölcsönösen megtermékenyítik egymást." Ken Wilber
A világ sosem volt olyan összetett, mint manapság – ettől megáll az ész, és időnként érzelmileg is nehéz feldolgozni. Arról nem is beszélve, hogy a világ egyre csak bonyolódik, s egyre nagyobb a kakofónia, amikor napjaink problémáival szembesülünk, például a szélsőséges vallási fundamentalizmussal, a környezetünk lealacsonyításával, a kudarcot valló oktatási-nevelési rendszerekkel, egzisztenciális elidegenedéssel és szeszélyes pénzügyi piacokkal. A tudomány soha nem tagolódott még szét ennyi apró részterületre, soha nem volt ennyi világnézet, amelyeket mind-mind figyelembe kell venni, ha ezekkel a gondokkal akarunk foglalkozni. Valóságos bőségszaruja ez a megközelítéseknek. Ha azonban nem tudjuk összehozni, összekapcsolni, egymásra vonatkoztatni és összerendezni ezeket a különböző perspektívákat, akkor nagyrészt elvész vagy súlyosan csökken mindaz, amivel hozzá tudnának járulni a problémáink megoldásához. Globális közösség részévé váltunk mostanára, és szükségünk van egy olyan (szemléletében globális, de ugyanakkor a mindennapi életünk részletein alapuló) keretrendszerre, amely képes összerendezni számos olyan érvényes megközelítést, amelyek érdeklődésre tarthatnak számot az egyéni erőfeszítéseink és a közös problémamegoldásunk terén.
1977-ben egy amerikai filozófus, Ken Wilber kiadta első könyvét, a The Spectrum of Consciousness (A tudat spektruma) című művet. Ez az úttörő könyv összetettségi fok szerint egy egyenes mentén rendezte el a nagyobb lélektani iskolákat, melyek mindegyike a kontinuum egy-egy szintjével foglalkozik. A következő harminc évben Wilber folytatta az integrációt és számos könyvet publikált a kulturális antropológia, a filozófia, a vallásszociológia, a fizika, az egészségügy, a környezetvédelem, a tudomány és a vallás, valamint a posztmodernizmus témaköreiben. Mára Wilber több mint két tucat könyv szerzője lett, melyek írása közben kidolgozta az integrál elméletet.Wilber könyveit legalább 24 nyelvre fordították le eddig, ami jó képet nyújt arról, hogy mennyire globálisan elterjedt és hasznos elmélete. Amióta Wilber fejében megfogant, az integrál elmélet az integrál tudományok és metaelmélet széles spektrumában az egyik leghaladóbb megközelítéssé nőtte ki magát. E prominens szerep nagyrészt annak köszönhető, hogy az integrál elmélet számos különböző alkalmazási területen és sok elméleti-gyakorlati tudós munkájában bizonyította be a hasznosságát, akik mindannyian hozzájárultak és ma is hozzájárulnak az integrál elmélet továbbfejlesztéséhez.
Az integrál elmélet az összes nagyobb tudományterület jelentős eredményeit összefonja, beleértve a természet- és társadalomtudományokat, valamint a művészeteket és a bölcsészettudományt. Átfogó természete révén már 35 tudományos és művészeti szakterületen használják, többek között a művészetekben, az egészségügyben, a vállalatirányításban, az ökológiában, a vallási életben, a közgazdaságtanban, a pszichoterápiában, a jogtudományban, a feminizmus terén stb. Ráadásul segítségével kidolgoztak egy Integrál Életmódgyakorlatok (IÉGY – angolul ILP az Integral Life Practice-ből) néven ismertté vált megközelítést az egyes ember életének átalakításához és integrálásához is. Az ILP kerete lehetővé teszi, hogy az ember szisztematikusan feltárja és fejlessze önmaga számos oldalát, például a testét, az érzelmi intelligenciáját, a kognitív tudatát, a másokkal való kapcsolatait és a spirituális bölcsességét. Mivel az integrál elmélet szisztematikusan egyre több mindent tartalmaz a valóságról és ezeket az ismereteket alaposabban rendszerezi, mint bármely más diagnosztikai megközelítés vagy megoldási kísérlet, fennáll a lehetősége annak, hogy sikeresebben lehet a segítségével megküzdeni a XXI. századi összetett problémáinkkal.
Az integrál elmélet olyan meggyőző keretrendszert biztosít az egyének és a szervezetek számára, amely gyakorlatilag bármely környezetben alkalmazható, és bármilyen szinten lehet alkalmazni. Hogy miért? Mert minden létező megközelítést és elemzés-, valamint cselekvési módot rendszerbe szervez, és lehetővé teszi a gyakorlóknak, hogy kiválasszák a legmegfelelőbb és legfontosabb eszközöket, technikákat és tudásanyagot. Ennek következtében sikerrel alkalmazzák olyan egymástól távol eső területeken is, mint az egyszemélyes pszichoterápia bizalmas kerete és az ENSZ „Leadership for Results” (Eredményorientált Vezetés) programja, amelyet több mint 30 országban alkalmaznak a HIV/AIDS elleni globális reakcióként. A cikk vége felé felsorolok még néhány példát arra, hogyan működik az integrál elmélet a gyakorlatban, hogy némi képet nyújtsak azokról a területekről, amelyekben az emberek hasznosnak találják keretrendszerét.
Wilber először 1995-ben kezdett az „integrál” szóval utalni a saját megközelítésére, miután kiadta a Sex, Ecology, Spirituality (Szex, ökológia, spiritualitás) című könyvét. Ebben a műben vezette be a kvadránsok modelljét, amely azóta is fémjelzi általában a munkásságát és konkrétan az integrál elméletet. Wilber kvadráns-modelljét gyakran emlegetik AQAL-modellként is (megjegyzés az Integrál Akadémiától: a kvadráns-modell nem egyenlő az AQAL modell-lel, hanem az előbbi az utóbbi részét képezi), ahol az AQAL (ejtsd: akval) egy rövidítés, melynek angol eredetije az „all quadrants, all levels, all lines, all states and all types” (minden kvadráns, minden szint, minden vonal, minden állapot és minden típus). Ez az öt elem a valóság legalapvetőbb ismétlődő mintázatai közé tartozik, ezért a modellbeli használatuk jól „lefedi az alapokat”, és biztosítja, hogy ne hagyjunk ki, vagy ne hanyagoljunk el semmi fontosat, amikor meg akarunk oldani valamit. Mind az öt elem használható arra, hogy rajta keresztül nézzünk rá a valóságra, de ugyanakkor ezek határozzák meg saját tudatunkat is ebben a pillanatban, ahogyan az összes többiben.
Ebben az összefoglalásban áttekintjük majd mindegyik elem lényegi tulajdonságait, és példákat mutatok arra, hogyan tudjuk felismerni őket magunkban. Körutunk végére az Olvasónak is szilárd képe fog kialakulni az egyik legsokoldalúbb és legdinamikusabb integratív megközelítésről, amely számos különböző tudományterület tudásanyagát ötvözi. Kezdjük tehát az AQAL-modell alapjaival: a kvadránsokkal.
