Rólunk  ›   Az integrál szemlélet lényege

Az integrál szemlélet lényege

Az összes kvadráns - az alapvető dimenzió perspektívák

Az integrál elmélet szerint legalább négy, tovább már nem redukálható (szubjektív, interszubjektív, objektív és interobjektív) perspektíva létezik, amelyeket mindenképpen számításba kell vennünk, amikor a valóság bármely aspektusát meg akarjuk érteni. Ezért az összes kvadráns azt az egyszerű felismerést fejezi ki, hogy mindent legalább két alapvető oldalról közelíthetünk meg:

  1. Belső és külső szemszögből és
  2. Egyes vagy többes számú perspektívából.

Egyszerű példával szemléltethetjük ezt: képzeljük el, hogy megpróbáljuk megérteni, mitől sikeres egy munkahelyi értekezlet. Érdemes lenne hozzá ugyanúgy felhasználni a pszichológiai felismeréseket és a kulturális hiedelmeket (egyének és csoportok belső dolgait), mint a viselkedés megfigyelését és a szervezeti dinamikát (egyének és csoportok külsőleg is megfigyelhető jegyeit), ha szeretnénk teljes mértékben megérteni, hogy mi az, amitől valóban jó egy értekezlet.

Ez a négy kvadráns a valóság négy dimenzióját is képviseli. Ezek a dimenziók a világ tényleges aspektusai, amelyek minden egyes pillanatban jelen vannak. Például minden embernek (és állatnak) van valamilyen szubjektív tapasztalata és szándéka (ezt hívjuk bensőnek), és van számos megfigyelhető viselkedésük és élettani folyamatuk (ezt hívjuk külsőnek). A csoportok benső oldalát általában interszubjektív kulturális valóságnak nevezzük, míg a külső oldalukat ökológiai és szociális rendszereknek, amelyek az interobjektív dinamika alapján szerveződnek. Ezt a négy dimenziót négy alapvető névmás fejezi ki: „én”, „mi”, „az” és „azok”. Mindegyik névmás a kvadráns-modell egy-egy részét fejezi ki: az „én” képviseli a bal felső (BF), a „mi” a bal alsó (BA), az „az” a jobb felső (JF), az „azok” pedig a bal alsó (JA) negyedet (lásd az 1. ábrát).

1. ábra. A négy kvadráns

Mivel mindkét jobboldali negyedet (JF és JA) az objektivitás jellemzi, a négy negyedre szoktak három értékszféraként is utalni: szubjektivitás (BF), interszubjektivitás (BA) és objektivitás (JF és JA). A valóság e három területe minden nagyobb nyelvben tetten érhető az első, a második és a harmadik személyre utaló névmásokban, Wilber pedig a „nagy hármasként” emlegeti (Én, Mi, Az/ok), de ugyanúgy hívhatjuk őket esztétikának, erkölcsnek és tudománynak, esetleg tudatnak, kultúrának és természetnek (lásd a 2. ábrát).

2. ábra: A nagy hármas

Az integrál elmélet szilárdan azt vallja, hogy nem tudjuk megérteni a valóság egyik szeletét sem (egyik negyedet vagy a nagy hármast), ha egy másik lencséjén át vizsgálgatjuk. Ha például objektív empirikus lencsén át vizsgálgatjuk a szubjektív lelki valóságot, akkor nagyrészt eltorzul mindaz, ami értékes abból a lelki dinamikából. E három szféra redukálhatatlanságát már többen felismerték a nyugati filozófia története során: Platón az igazság, a jóság és a szépség ideájával, Immanuel Kant három kritikája a tiszta észre, az ítélő erőre és a gyakorlati észre irányult, Jürgen Habermas pedig három érvényességi kritériumot emleget (objektív igazság, szubjektív őszinteség és interszubjektív igazságosság) (2. ábra). Wilber nyíltan kiáll amellett, hogy nem szabad egyik szférát sem valamelyik másikra redukálni. Különösen az általa flatland-nek, síkvilágnak nevezett jelenségre hívja fel a figyelmet, amikor is a benső dolgokat a külső megfelelőikre akarjuk redukálni (vagyis amikor a szubjektív és interszubjektív valóságokat ezek objektív oldalaira redukáljuk). Gyakran látjuk ezt a természeti világ rendszerelvű megközelítésében, amelyek a tudatot visszacsatolási hurkokként ábrázolják, s eközben figyelmen kívül hagyják az első és második személyben átélt élményeket.

Az integrál elmélet részben azért olyan világos és hasznos, mert olyan mértékben öleli fel a valóság összetettségét, amire kevés más modell képes. Azokkal a megközelítésekkel szemben, amelyek szándékosan vagy szándékolatlanul redukálják egyik negyedet a másikra, az integrál elmélet szemléletében minden egyes kvadráns a többivel egy időben alakul ki. A kvadránsok egyidejűségére bemutatok most egy példát, de fontos, hogy a szemünk előtt lebegjen az 1. ábra.

Integrál szemlélet - példa:

Mondjuk, eldöntöm, hogy veszek pár virágot a kertembe és átfut az agyamon a következő gondolat: „Elmegyek a kertészetbe”. Az integrál keret világossá teszi, hogy ennek a gondolatnak és a neki megfelelő cselekedetnek (pl. hogy kocsival elmegyek a kertészetbe rózsákat venni) legalább négy dimenziója van, melyek egyike sem választható el a többitől, mert együtt keletkeznek (másképpen mondva: négyszeresen keletkeznek, angolul „tetra-mesh”) és információt cserélnek egymással. Először ott van az egyes gondolat, és ahogyan én megtapasztalom (pl. fejben kiszámolom a menetidőt, megélem a vásárlás örömét, vagy aggódom amiatt, hogy lesz-e elég pénzem kifizetni). Ezek az élmények a BF negyeddel kapcsolatos pszichikai struktúrákból és testi érzésekből merítenek. Ezzel egy időben létezik az idegsejtek, az agy kémiájának és a testi állapotoknak az az egyedi kombinációja, amely ezt a gondolatot kíséri, ahogyan minden egyes viselkedést is (pl. egy kabát felvételét vagy az autóba való beülést). Ezek a viselkedések együtt járnak agyi aktivitásokkal és testi élettani folyamatokkal, amelyek a JF kvadráns területére tartoznak. Ehhez hasonlóan vannak ökológiai, gazdasági, politikai és társadalmi rendszerek is, amelyekben létezik kertészet, ahol kertészeti árut lehet vásárolni, amelyek meghatározzák, mennyibe kerül egy-egy virág stb. Ezeket a rendszereket globális piacok, országos törvények és a JA negyedhez kapcsolódó ökológiák kötik össze egymással. Van egy olyan kulturális kontextus is, amely meghatározza, hogy a „kertészetet” egy szabadtéri lerakattal, egy nagyáruház kertészeti osztályával vagy egy kis utcai faiskolával azonosítom, és amelyek meghatározzák, hogy milyen jelentések és kulturálisan megfelelő interakciók tudnak kialakulni az emberek között a kertészetben. Ezek a kulturális aspektusok a BA kvadráns világnézeteivel alkotnak közösséget.

Így most már értjük és értékeljük annak a gondolatnak a teljességét, hogy „Elmegyek a kertészetbe”, és belátjuk, hogy nem lehet teljesen megmagyarázni sem a pszichológia (BF), sem az idegbiológia és az élettan (JF), sem a szociális vagy gazdasági dinamika (JA), sem pedig a kulturális jelentés (BA) szemszögéből. A lehető legteljesebb szemlélet érdekében – mint hamarosan látni fogjuk – figyelembe kell venni az összes területet (és ezek összetettségi szintjeit). De vajon mi ennek a gyakorlati haszna? Nos, ha ezt az egyszerű helyzetet bármelyik szemlélet kihagyásával szerettük volna összegezni, akkor az integráns egész egy alapvető oldala maradt volna ki, mi pedig csak korlátozottan tudtuk volna megérteni és tudtunk volna bánni vele. Ezért az integrál szemléletű szakemberek gyakran a kvadránsok segítségével tekintenek át egy-egy helyzetet vagy problémát, hogy több perspektívából lássák vizsgálódásuk tárgyát.

Kvadránsok és kvadriviumok

Mint fentebb már jeleztem, legalább kétféleképpen lehet ábrázolni a kvadránsok modelljének használatát (dimenziók és perspektívák). Az első, a kvadránsos megközelítés az egyént helyezi a negyedek középpontjába (lásd a 3. ábrát). A nyilak az egyénről a különböző valóságokra mutatnak, amelyeket megtestesült tudatként észlelni képes. Saját tudata különböző aspektusainak használata – vagy a tudata e dimenzióira alapozott formális módszerek – révén képes közvetlen és megismerhető módon találkozni ezekkel a különböző valóságokkal. Röviden: közvetlen hozzáférése van az élményalapú, viselkedéses, kulturális és szociális/rendszerelvű valóságaspektusokhoz, mivel ezek az ő saját létezésének valódi dimenziói. Ez azért hasznos számára, mert lehetővé teszi, hogy észrevegye, elismerje a világát, és hatékonyabban bánjon vele. Vagyis minél több „csatornája” van nyitva, annál több információt szerez meg arról, mi történik körülötte, s képes lesz időben és értelmesen érezni és cselekedni. Vegyük észre már most, mennyire belebonyolódunk mindhárom perspektívába: az egyes szám első személybe (pl. tudatában vagyunk a saját gondolatainknak, miközben e sorokat olvassuk), a második személybe (pl. Ön az én szavaimat olvassa és próbálja megfejteni, hogy mit akarok közvetíteni), és a harmadik személybe (pl. üldögélés közben tudatában van a környező fénynek, a hangoknak és a levegő hőmérsékletének). Ugye érti már, hogy ebben a pillanatban is a négy kvadránson keresztül éli meg a világot? Ilyen egyszerű ez.

3. ábra: Egy ember négy kvadránsa

A kvadránsok modelljét ábrázolhatjuk kvadriviumokkal (latin többes száma: kvadrivia) is, ami arra utal, hogy négyféleképpen láthatjuk a valóságot. Ebben a megközelítésben az egyes kvadránsoknak megfelelő perspektívák egy konkrét valóságra irányulnak, amely az ábra közepére kerül. Mondjuk, százával pusztulnak a halak egy tóban. A vizsgálat és elemzés tárgyát e tömeges halpusztulás alkotja, és minden egyes kvadráns szakértői igyekeznek felmérni a helyzetet. A középpontra mutató nyilak jelzik azokat a módszertanokat, amelyeket a különböző szakértők (minden negyedből) alkalmaznak a halak pusztulásának tanulmányozására. Az integrál megközelítésbe beletartozik a tóparton élők gondolatainak, érzéseinek és élményeinek kikérdezése, az empirikus, vegyi és biológiai tényezők viselkedéses és élettani elemzések révén elvégzett vizsgálata, a tóparti közösség filozófiai, etikai és vallásos szempontjainak vizsgálata kulturális és világnézeti felmérésekkel, valamint a helyzet kialakulásában szerepet játszó környezeti, politikai, oktatási, jogi és gazdasági tényezők feltárása ökológiai és társadalmi felmérésekkel (lásd a 4. ábrát).

4. ábra: Egy tó kvadriviumai

Összefoglalás

A negyedek négy, tovább már nem redukálható dimenzióra irányítják a figyelmet, amelyekkel minden ember rendelkezik, míg a kvadriviumok arra a négy alapvető perspektívára utalnak, amelyeket bármely jelenség vizsgálatánál alkalmazhatunk. Bármely esetet vesszük figyelembe, a négy kvadráns vagy kvadrivium egyszerre keletkezik – szó szerint együtt születik és kölcsönösen megvannak egymásban. Úgy is mondhatnánk, hogy egyszerre keletkeznek és egy egymással összeszőtt négyességet (tetra-mesh) alkotnak. Azért fontos ezt megérteni, mert a valóság rendkívül nagymértékű figyelembe vételét teszi lehetővé a szakember számára, aki ekképpen sokkal ügyesebben és kifinomultabban foglalkozhat a problémákkal. A negyedek továbbá minden egyes pillanatban természetes valóságmegtapasztalási módokat is biztosítanak számunkra, a kvadriviumok pedig azokat a legáltalánosabb módokat képviselik, ahogyan a valóságra tekintünk és tudunk tekinteni a megértés érdekében.

Tovább a következő fejezetre >>

<< Vissza az előző fejezetre

BLOG Rólunk Aktuális Integrál pszichológia szak Tudástár Galéria Kapcsolat

Integrál Akadémia © 2002 Minden jog fenntartva
Képző Intézmény: Integrál Impulzus Kft.
Felnőttképzési nyilvántartási szám: 00555-2009
Programakkreditációs lajstromszám: PL-5973