Rólunk  ›   Az integrál szemlélet lényege

Az integrál szemlélet lényege

Minden zóna: az ismeretszerzés különböző módjai

Az integrál elmélet öt eleméhez – ezek alkotják az AQAL- modell alapjait – hozzá tartozik még egy fontos és említésre méltó haladó aspektus, amely nem annyira új elemként adódik az előbbiekhez, mint inkább az első (a kvadránsok) összetettebb változata. A négy negyedhez tartozó valamennyi perspektívát két irányból tanulmányozhatjuk: belülről (ez az első személyű szemszög) vagy kívülről (ez a harmadik személyű látásmód). Ennek eredménye az emberi vizsgálódás és kutatás nyolc elkülönült zónája, melyek az integrál elméletben integrál módszertani sokféleséget (integrál metodikai pluralizmust – IMP-t) képviselnek. Az IMP részét képezik olyan megközelítések, mint a fenomenológia (az egyes személyű szubjektív valóságok vizsgálata), az etnometodika (a második személyű interszubjektív valóságok vizsgálata) és az empíria (a harmadik személyű tapasztalati valóságok vizsgálata). A 12. ábrán megtalálható a nyolc zóna és ezek nevei. Az IMP bármely integrál vagy elméletfölötti megközelítés leggyakorlatiasabb és legtöbb mindent felölelő elméleti megfogalmazásait képviseli. Biztosítékot nyújt az integrál szakembernek arra, hogy kipróbált és valódi vizsgálati módszereket használnak, amely az emberi találékonyság utóbbi 2000 évének terméke.
 

12. ábra: Nyolc módszertani zóna
 

Az integrál módszertani pluralizmus a következő három alapelv mentén működik: belefoglalni (több nézőpontot és módszertani megközelítést pártatlanul figyelembe venni), rétegezni (a különböző szemszögekből nyert eredményeket priorizálni, fontossági sorrendbe rendezni) és cselekvésbe ültetni (annak felismerése, hogy a jelenségek az aktivitásuk megismerésének folyamatában tárulnak föl). E három elv eredményeként az integrál elmélet a valóságok dinamikus jellegét hangsúlyozza, amelyet egy tárgy vizsgálatára használt konkrét módszer alkalmazása révén ültetnek át a gyakorlatba. A tárgy lehet első, második vagy harmadik személyű valóság, például éppoly könnyedén tanulmányozhatjuk az első személyű lelki valóságot, mint ahogyan a harmadik személyű biológiai valóságokat.

Mivel az integrál elmélet elismeri és magába foglalja az összes érvényes kutatási forma területének fontos felismeréseit, hangsúlyozza annak jelentőségét, hogy az összes zónát ki kell aknázni, ha bármit alaposan meg akarunk érteni. Az IMP keretét használja a megfelelő perspektívák és ezek kutatási eredményeinek rendezésére, koordinálására és felmérésére. Ha gondolatban visszatérünk az integrál túrázó példájához: az IMP számos interakciós és megismerési módot kínál neki a tájhoz, amelyen utazik. Iránytűje, távcsöve, ehető növényekről szóló könyve, hajnali meditációi és korábbi vadonbeli tapasztalatai adják mindazt a sok különböző tudást, amellyel a vadonról rendelkezik. Mindez olyan módon rendeződik el benne, hogy értelmes és értékes legyen számára, mint természetszerető és túrázó számára.

A valóság sok fontos perspektívája között vannak olyan iskolák, amelyek minden zóna módszereit, gyakorlatát és technikáit felhasználják. Ennek következtében a fentebb bemutatott öt elem mellett az integrál megközelítésnek mind a nyolc zónát tartalmaznia kell, máskülönben azt kockáztatja, hogy a valóság olyan fontos aspektusait hagyja ki a számításból, amelyek pedig fontos mondanivalót tartogatnak azokkal a problémákkal kapcsolatban, amelyek a közösségeinkben és a bolygónkon megoldásra várnak. Úgy is mondhatnánk, hogy minél nagyobb részét elismerjük és számításba vesszük a valóságnak, annál fenntarthatóbbak lesznek a megoldásaink – pontosan azért, mert a tervünk hatékonyabb választ nyújt a valóság összetettségére. Végül a valóságnak azokat a szeleteit is fel kell ismerni és számításba kell venni, amelyeket korábban kihagytunk, mivel a tervünk zátonyra fut előbb-utóbb, és finomabban kidolgozott, átfogóbb stratégiáknak adja át a helyét.

Az integrál szakember folyamatosan ötvözi az első, második és harmadik személyű módszereket, gyakorlatokat és technikákat, miközben szeretné megérteni az adott helyzet sok lényegi oldalát. Az ilyen kutatás – akár informális, akár formális eszközökkel történik – közben az integrál szakember az integrál módszertani pluralizmust alkalmazza. Ez a fajta kevert integrál módszertan rendkívül értékes megközelítés, mert gyakran lehetővé teszi a szakembereknek, hogy meglepő kapcsolatokat fedezzenek fel az első, második és harmadik személyű valóságszeletek között, amelyek később lényeges átkötéseket eredményeznek majd a terveikben és megoldásaikban. Az IMP révén az integrál szakemberek gyakran képesek értékes kapcsolatok felismerésére az egymástól elkülönülő valóságszeletek között, amelyeket a korábbi erőfeszítések révén még nem sikerült beazonosítani vagy helyére tenni. Így tehát az emberiség által kidolgozott nyolc nagy megismerési forma birtokában az integrál szakember jó helyzetben van ahhoz, hogy megismerje a valóság komplexitását és mélységét, és ezt a felismerést önmaga, a kultúra és a természet szolgálatába állítsa. Az integrál szakember elsősorban azért tudja felhasználni ezt a sokfajta formális módszert, mert a saját tudatukban eleve a megismerési módszereikbe ágyazva használják informális módon. Valójában minden nagyobb módszertani család (pl. az empirizmus vagy a hermeneutika) nem más, mint egy olyan megismerési módnak a formalizált változata, amelyet természetes módon alkalmazunk egyébként is. Az empíria alapja például az a képességünk, hogy a környező világot (pl. a járda mellett növő virágokat) harmadik személynek tudjuk látni; a hermeneutika pedig azon alapul, hogy a barátainkkal fel tudjuk venni a második személyű kapcsolatot (pl. el tudunk beszélgetni velük arról, hogy miért akarnak felmondani). Ennek eredményeképpen az IMP nyolc zónája nem más, mint emlékeztető arra, hogy hányféleképpen tudjuk megismerni önmagunkat, másokat és a körülöttünk lévő világot. Az integrál keret lehetővé teszi számunkra, hogy összekapcsoljuk ezeket a különböző megismerési módokat és rendezett módon alkalmazzuk őket a világban.

 

Tovább a következő fejezetre >>

<< Vissza az előző fejezethez

x