Nem akkora a baj, mint hisszük - íme egy optimista jövőkutató - 2011. szeptember 13.
Még tudományosan is nehéz a világvége-prognózis, hiszen egy tudós általában a vizsgált terület egyetlen szegmensére fókuszál, és ott állít fel egy teóriáit. Sokaknak ennyi már elég is, hogy fel tudjanak építeni köré egy katasztrófa forgatókönyvet. A halálfélelem mindenkiben benne van, abban is, aki tagadja önmaga előtt, hiszen valamennyien ösztönösen szorongunk attól, hogy meghaljunk.
Az embernek valamiért természetes igénye az önriogatás. Gánti Bence buddhista pszichológus a Werk nyílt napján osztotta meg velünk, mi várhat ránk. A világvége konferencia optimistája nem fél.
Ha az emberiség nem támogatja a fenntartható fejlődést és a Római Klub megállapításait, akkor a saját végzetébe rohan. Mert ha ugyanilyen tempóban halad az emberiség a rossz irányba, akkor kiszámítható a vége is. Ha ezt tudjuk, miért nem teszünk ellene? Belénk van kódolva az össznépi pusztulásvágy?
Nem szándékosan nem figyelünk oda ezekre az intésekre, pusztán megszokásból másra figyelünk. A legtöbb jóérzésű ember egyetért ezzel. Ugye, azok az elvek általános emberi értékeket fogalmaznak meg. Csakhogy az emberek nem tudják, hogyan kéne ezeket megvalósítaniuk: ha hallunk néhány magasröptű elvet, akkor az átlagember attól még nem tudja, mit kéne csinálnia. Szükségünk van olyan tanítókra, akik lefordítják nekünk, hogy mit csináljunk a mi személyes életünkben. A kollektív önpusztítás benne van az emberben: ez a halálösztön, amit már Freud is megállapított.