Riesz Gábor

1963. május 1-én születtem Budapesten. A Király utcában nőttem fel, egy középosztálybeli többgenerációs zsidó családban. Nagy, zsidó közösség vett körül: szüleimmel, bátyámmal és nagyszüleimmel laktam együtt, de a házunkban, mely egy tipikus „zsidó” háznak számított, lakott még a nagynéném, nagybátyám és „kvater” apám és anyám (ez a keresztapa megfelelője a zsidóknál) is.

Napjaimat átszőtte a neológ zsidóság légköre, bár nem voltunk „nagyon” vallásosok, akik minden parancsolatot betartanak. Mi nem étkeztünk kóser módon, de a nagy ünnepek mellett péntekenként és szombatonként is templomban voltunk. A lakóhelyem közelsége miatt a Dohány utcai zsinagógába jártunk, ezért a mai napig meghatározó számomra az ott tapasztalt fantasztikus zsidó liturgia és légkör.

Mivel sok nem zsidó barátom is volt, hamar asszimilálódtam. Bár számomra nem volt és nincs különbség zsidó és nem zsidó között, a körülöttem élők közül ezt sokan másképp látták és látják a mai napig is. Ezért döntöttem úgy, hogy a magam módján a szavak erejével szeretnék ez ellen tenni.
1998-ban indult a Liturgiatörténet Előadó, főiskolai szak az Országos Rabbiképző és Zsidó Egyetemen. Úgy éreztem, hogy megérett az idő, hogy a hétköznapokban szerzett gyakorlati tudásomat iskolai szintre emeljem. Olyan fantasztikus tanáraim voltak, mint dr. Schnőner Alfréd, Oláh János, Kármán György, dr. Staller Tamás, Deutsch Gábor, csak hogy néhányat emeljek ki a sok kiválóság közül. Végül is 2002-ben végeztem, mint zsidó liturgiatörténeti előadó.

Diplomámmal a kezemben, nem tudtam, hogy mihez fogjak. Ekkor jött egy ötlet, hogy tanítsam, oktassam azokat, akik szeretnék megismerni a zsidó hagyományokat, szokásokat, történelmet, jelképeket.

Két éven át a UJS, mint a fiatal zsidók szervezete adott otthont a szabadegyetemi módon megtartott előadásaimnak. Hétköznapi emberként, hétköznapi nyelven, hétköznapi embereknek. Tartottam előadásokat olyan nem zsidó közösségekben is, ahol nagyon szívesen hallgatták, hogy miként kapcsolódik a mai keresztény kultúrkör és ünnepkör, a zsidókéhoz.

Ami engem inspirált, amiért érdemes oktatnom, azt egy idézet fejezi ki: „Nem hadsereggel, nem hatalommal, hanem a szellemmel kell harcolni!” (Zakariás 4. 6.)